Örömömre szolgál, hogy e helyütt kommentálhatom Dr. Dávid Tamás tudományos tevékenységét. Elöljáróban azonban hadd tegyek néhány megjegyzést, amely tényekkel hivatott tisztázni azt a széles körben elterjedt véleményt, miszerint a modern orvostudomány és a fitoterápia („phyton””=növény, „therapeia”=gyógyulás) egymással ellentétben állnának.
A fitoterápia története olyan hosszú időre nyúlik vissza, akárcsak az emberi gyógyítás története. A növények gyógyászati felhasználásáról készült első feljegyzéseket még a sumérok vésték fel agyagtábláikra. Assurbanipal asszír király ékírásos könyvtárában már több mint 250 gyógynövényről található feljegyzés.
Az egyiptomiak, akiknek orvostudományi ismeretei még ma is ámulatba ejtenek bennünket, szintén tudtak a növények gyógyító erejéről. Híressé vált „Papyrus Ebers” receptgyűjteménye, a Kr. e. 1500 körüli időkből, amelyben több mint 700 növényi hatóanyagot sorolnak föl felhasználási területükkel együtt. A görögök az istenek ajándékának tartották a növények gyógyhatását. Homérosz az Iliászban Machaon és Podaleiriosz orvosokat említi, akiket, mint a gyógyítás istenének, Aszklepiosznak a fiait a legnagyobb tisztelet vett körül.
Időszámításunk kezdetével a növényi gyógyászat egy kissé feledésbe merült, míg a bencések a VIII. században össze nem gyűjtötték az összes természetgyógyászati ismeretet. Hildegard von Bingen apátnő „Causae et curae” (Okok és kezelések) c. művében több mint 62 lázcsillapítót, 79 szívre és 99 reumára való gyógyszert említ meg. A nép szintén tudott a növénynek gyógyerejéről. A „javasasszonyoknak” gyakran csodálatra méltó ismereteik voltak a természetgyógyászatról. Amikor azonban százával égették el őket mint boszorkányokat, e tudomány nagy része veszendőbe ment. Így aztán sok növényt, hatóanyagot és receptúrát újra fel kellett fedezni. Samuel Hahnemann (a homeopátia feltalálója), Sebastian Kneipp és a természetgyógyász pap, Künzle élen jártak e munkában.
A mai időkben a fitoterápia már régen tudománnyá lett. Az orvostudomány körülbelül 3000 gyógynövényt ismer, melyekből 500-at használnak fel a gyógyszerekben. Az orvosságok összességének csaknem 40 százaléka növényi eredetű, habár elkészítésük mikéntje már csak gyökereiben egyezik a hagyományos gyógynövény-receptúrákkal időközben az ember már a gyógynövények hatásának okát kutatja, hatóanyagokat keres, azonosítja és izolálja azokat. Ezáltal az utóbbi években néhány értékes felismerésre tett szert. Néhány növényről végre kiderült, hogy miért fejti ki gyógyhatását. Ám azt is fel kellett ismerni, hogy a növény mint egész nem feltétlenül úgy hat, mint a benne található anyagok. Hatása kevésbé agresszív és többnyire átfogóbb, mint a fő összetevője. Különböző anyagai kiegészítik, néha erősítik, néha gátolják egymást. Így a gyógynövény nem csupán a hatóanyagok hordozóját, hanem magát a hatás elvét is megtestesíti. Ennek megértése valószínűleg a legfontosabb előrelépés, amit korunkban a fitoterápia tett.
Sok gyógynövénynek tulajdonítanak úgynevezett nem specifikus hatást az emberi szervezetre, s ezzel a szellemre és a lélekre is. Nyilvánvalóan felélesztik és megerősítik az öngyógyító és védekező mechanizmusokat, ám nem tudjuk, hogy melyik alkotórészük váltja ki ezt a hatást, vagy hogy a bennük található anyagok összessége eredményezi-e azt.
Mindamellett: a gyógynövények nem csodaszerek. Csak akkor érvényesülnek, ha helyesen, célzottan alkalmazzák őket és a korlátaikra is gondolnak közben. Valahányszor e korlátokat a gyógyászat tudatosan vagy tudattalanul figyelmen kívül hagyja, az oktatott orvostudomány azonnal a fenntartásait kezdi hangoztatni. E kötelesség betartása immáron odáig vezetett, hogy sokan azt feltételezik, az orvostudomány és a fitoterápia ellentmondanak egymásnak. Remélem azonban, hogy a fitoterápia történetére való visszatekintés és a mai ismeretek felvázolt leltára meggyőzően ábrázolja, hogy ez az ellentét – egyes esetek kivételével – nem létezik és nem is szabad, hogy létezzen.
E fejtegetések alapján már senki sem csodálkozhat azon, hogy Dr. Dávid munkáját kezdettől fogva érdeklődéssel figyeltem. Tizennégy évi munka után sikerült megállapítania a növényi kombináció legfontosabb paramétereit, azaz az együttes hatékonyságot, az egyértelmű káros mellékhatás-mentességet és a minőséget.
Ez a három paraméter teszi lehetővé a veszélytelen alkalmazást az orvostudományban. Meggyőződhettem arról, hogy ő a terápiájában nem egyes anyagok hatására épít (mint az a legtöbb gyógyszer esetében megfigyelhető), hanem a természetes állapotukban megtartott növényi keverékekre, melyek az összes alkotórészük szinergetikai interakciója révén fejtik ki támogató hatásukat. Aligha szükséges megemlítenem, milyen fontos a mai időkben, hogy erősítsük az emberi szervezetet és annak védekező erejét. A környezeti ártalmak, méreganyagok, a stressz, az egészségtelen életvitel és – kezelés esetén – az erős hepato-, nefro- és kardiotoxikus gyógyszerek úgy legyengítik a test természetes védekező rendszerét, hogy a legjobb orvosi kezelés ellenére (sebészet, kemoterápia, sugárkezelés) a mellékhatások sok esetben magát a kezelést teszik tönkre, azaz kétségbe vonják, sőt megsemmisítik annak hatékonyságát.
A dr. Dávid által kifejlesztett rendszer tartós méregtelenítést és ezáltal erős védekezőerőt biztosít a szervezetnek. Az ajánlott természetes táplálkozás és életvitel lehet, hogy hatalmas változtatást jelent, hosszú távon azonban kipróbált lehetőség arra, hogy az ismert orvosi terápiás módszereket kölcsönös ráhatással kombináljuk a járulékos bioterápiával.
A gyógynövény-keverékeket kezdetben az állatgyógyászatban alkalmazták, majd a jó eredmények alapján a humán orvoslásban is bevetették azokat. Egyedül szóbeli propaganda útján máig kereken 2000 olyan személyt lehet regisztrálni, akik a dr. Dávid által kidolgozott s tudományosan is alátámasztott fitoterápiai rendszer táplálkozási és életvezetési ajánlásai szerint élnek, és akik ezzel átlagban 6-8 hét múlva önmagukon észlelhető javulást érnek el (súlynövekedés, fájdalommentesség, jobb lelkiállapot, állapot-stabilizáció, részleges remisszió stb.). 1200 páciens két és fél évet felölelő, klinikailag kontrollált esettanulmányait tartalmazzák a dokumentumok. A rendszer, mint a hagyományos terápiás módok melletti adjuváns bioterápia önmagában véve a lehető legtermészetesebb tényezőkből áll össze: egészséges, természetes táplálkozás, természetes elkészítési módok, a lehetőségek szerinti mérsékelt testedzés, valamint lelki vizualizáció – összekötve a már említett növénykombinációval.
A sok anyagból összeállított keverék egyes növényi hatóanyagainak szinergetikai hatása lapján tudományos szempontból ma már megállapítható, hogy dr. David fitoterápiás rendszerének összességében a következő öt segítő funkciója van: a test priorér méregtelenítése, test saját védekező erejének a daganatos sejtek növekedését gátló, az interleukin 6 és az interleukin 8 produkcióját serkentő hatása és az anti-angiogenetikus hatás, mely a beteg estében lévő daganat és áttétek vérellátását zavarja vagy megszünteti.
Az első négy funkcióval a kutatók nagyon hamar tisztában lettek. Az ötödik említett funkció azonban dr. Judah Folkmannak, a Harvard Medical School professzorának nevéhez kötődik, akit az anti-angiogenezis területén végzett kutatásaiért előbb-utóbb Nobel-díjra fognak felterjeszteni.
Abban a szilárd meggyőződésben zárom ajánló soraimat, hogy az elénk tárt teljes fitoterápiai rendszer, amely együttesen hat a biológiai védekezésre, az öngyógyító erők mobilizációjára és segít a szervezet immunrendszerének erősítésérben, tetszés szerint választható módszert kínál a holisztikus orvoslásnak, amivel felveheti a harcot kifinomult, mérgekkel telített és ezáltal védekezőképességében legyengült társadalmunk átkos betegségeivel szemben.
Bécs, 1996. szeptember 29.
Prof. DDr. A. Georgopoulos
Egyetemi Belgyógyászati Klinika, Bécs,
Fertőzéses és Kemoterápiai, Experimentális és
Klinikai Mikrobiológiai Részleg