Tanulás és tervezés

Minél több napot töltöttem Katunkánál tanulással, annál világosabbá vált előttem, hogy a növényekkel való gyógyítás valami egy és oszthatatlan dolog. A sámán tudása sok részletében megegyezett azoknak a bölcs és tanult kínaiaknak a tapasztalatával, akikkel találkoztam, és akiknek a tudománya megint csak meglepő hasonlóságot mutatott a stájer hegyi pásztorok népi gyógyászati praktikáival vagy a provence-i gyógyfüves asszonyok receptúráival.

Tudjuk, hogy már az indo-európaiaknak és a keltáknak is megvoltak a maguk sámánjai, akiknek tudásáról szinte semmilyen írásos hagyaték nincs. Már az első utam végeztével elhatároztam, hogy mindent feljegyzek, és alapos elemzés alá vetem Katunka gyógynövényeit.
Ez a terv csakhamar kitöltötte az életemet. Bécsi állatklinikám feladata az elkövetkezendő években egyrészt az lett, hogy anyagilag a felszínen tartson, másrészt, hogy nélkülem is boldoguljon. A sámán ugyanis egyik-másik növény gyógyhatását ecsetelve olyan betegségtüneteket említett, melyeket mi Európában röviden ráknak nevezünk. Feltételezéseim bizonyításáig, az állandó utánpótlás megszervezéséig azonban még sok időnek kellett eltelnie. A növények és kedvelt tenyészhelyük jobb megismerése folytán világossá vált előttem, hogy még más indián törzseket is fel kell keresnem, mindenekelőtt a folyók mentén tanyázókat. Ebben sok, véletlenül megismert ember volt a segítségemre, ellentétben néhány jó ismerősömmel, akik inkább gáncsolták terveimet.

Ám mindenkinek hálával tartozom, akár megkönnyítette, akár megnehezítette a munkámat. Ha visszatekintek az eseményekre, meg kell állapítanom, hogy még az akadályok is hozzájárultak az egész ügy sikeréhez. Csak egy példa erre: a belemi repülőtéren egy vámtiszt hangos ordítással utasított rendre, mert néhány növényt talált a csomagomban. Ugyan, mit képzelek én magamról? Ez „természeti kémkedés”, azaz bűntény!

Az egyik magas rangú hivatalnok véletlenül tanúja volt a falrengető jelenetnek. A Frankfurt felé tartó gép fedélzetén aztán elmeséltem neki, mi a tervem a növényekkel. Mire azt tanácsolta, hogy a jövőben küldessek mindent az indiánokkal. Nekik törvényben meghatározott joguk, hogy exportengedély nélkül küldhessenek szét a világba csomagokat. Azért ez sem volt egyszerű. Mégis új és sikerrel kecsegtető távlatot nyitott, hogyan lehet egzotikus növényeket teljesen legálisan, ám a bürokratikus meghurcoltatást elkerülve Európába hozni.

Amikor Katunka malokájában eljött a búcsú napja, két kezét a vállamra tette és azt mondta:
– Öreg vagyok. Vajon viszontlátlak-e még?
Azóta körülbelül olyan gyakran látom, mint a Kanadában élő édesanyámat, szóval úgy évente egyszer.
Mi van a garimpeirókkal? – kérdeztem aggódva a búcsúzáskor.
– Nem fognak ránk találni. Gyávák. Ha sokan üldöznek téged és te megölsz egyet közülük, a többiek elinalnak, akár a sakutyúk.

Ennek az útnak első fontos eredményeként alapos ismeretekre tettem szert a sámánok természetgyógyászati tudományát illetően. E tudás alapjait az Európába vezető repülőúton fektettem le, azaz foglaltam táblázatokba. A növények és receptek listája időközben meghosszabbodott. Ám mai tudományos ismereteimnek jó egyötödét mégis a Katunkánál eltöltött tanórákon szereztem.

Scroll to Top