Sok izgalmas feladat állt tehát még előttünk. A legfontosabbat azonban elvégeztük: bizonyítékot szolgáltattunk arra, hogy az őserdei teakeverékek mint funkcionálisan aktív táplálékkiegészítők, mindennapi folyadékellátásunk részei, tudatos, természetes életvezetés mellett, egy bizonyos, számunkra szigorú diétával összekötve – amire még részletesen visszatérek – sok terminális rákbetegnek és immungyengeségben vagy más krónikus betegségben szenvedőnek segíthet életminősége jelentős javulásában – nem kívánt, káros mellékhatások nélkül.
A megdöbbentő összhatásról három, látszólag reménytelen eset kapcsán szeretnék beszámolni. Noha nem minden betegre jellemzőek, megmutatják, milyen hallatlan őserő rejlik az őserdei növényekben.
Az eddig elért átlagos eredmények alapján, melyeket a betegek, illetve háziorvosaik leleteinek és válaszainak kiértékelésével kaptam, a következő állapítható meg: 46 százalékuk úgy vélte, hogy a kúra után a betegek „sem jobban, sem rosszabbul” nem érezték magukat, ami annyit tesz, hogy állapotuk stabilizálódott, a betegség terjedésének gátat vetettünk, így meg lehetett akadályozni a további rosszabbodást.
A maradék 38%, akik lényeges javulásról számoltak be, a következő csoportokra oszlott: 12% mondta azt, hogy a betegek „jobban” vannak; 23%, hogy „sokkal jobban”; 3% pedig azt, hogy a páciensek „kitűnően” érzik magukat.
A „kitűnő” állapotot a következőképp definiáltuk: „Egy vagy több daganat oly mértékű visszafejlődése, hogy már nem is mutathatók ki.”
A „sokkal jobban” magyarázata: „munkaképes, panaszmentes, a daganatok a röntgen, a komputertomográfia és az ultrahang-leletek alapján zsugorodtak”.
A „jobban” magyarázata: „messzemenően fájdalommentes, jobb közérzet, súlynövekedés, a laborleletek javultak”.
Klinikailag ellenőrzött esettanulmányok, melyeket több mint 2000, a rendszerünkkel élő rákbetegen végeztünk 3 évet meghaladó időszakban (1993-1997), a következő eredményt mutatják:
3% – a daganatok teljes visszafejlődése;
23% – a daganatok részleges visszafejlődése
12% – jobb általános állapot súlygyarapodás jobb laboratóriumi leletek
46% – stabilizálódás
(Röntgenfelvételek, CT- és ultrahang-vizsgálatok, daganatjelzők, immunállapot, kórházak, klinikák és laboratóriumok általános vizsgálati eredményeinek, illetve a betegek és háziorvosaik szubjektív beszámolóinak kiértékelésével kiszámított adatok.)
A több mint 2000 terminális rákbetegnél szerzett tapasztalatok és kiértékelések alapján látható volt, hogy mely betegeknél támogatja a rendszer mint komplementer terápia a szervezet védekező és öngyógyító erőit (tüdőrák, lymphoma non Hodgkin, mellrák, hólyagrák, vastagbélrák, osteosarcoma, leukémia, tüdő-, máj-, agy- és csontáttétek, immungyengeség).
Egy nyirokcsomó-rákban szenvedő kis betegünk édesanyja a következő szavakkal indokolta meg, miért hajlandó másokkal gyermeke betegségéről levelezni:
„Senki sem tudja elképzelni, min mentem keresztül az utóbbi hónapokban. A fiam most már olyan jól van, hogy újra óvodába járhat és teljesen panaszmentes. Azon gondolkodtam, hogyan is köszönhetném meg Istennek, és úgy vélem, a legkevesebb, ha az étrenddel és az őserdei teákkal szerzett tapasztalataimat megosztom azokkal az anyákkal és apákkal, akik hasonló küzdelmet folytatnak gyermekükért. Még jól emlékszem, mennyire kívántam én is az ilyen tapasztalatcserét, mielőtt fiammal megkezdtük volna a teakúrát. Csakhogy akkoriban még senki sem akadt, aki személyes tapasztalatokról számolhatott volna be. Aztán, miután végigcsináltam, épp eléggé tapasztalt lettem ahhoz, hogy ne keltsek másokban könnyelműen hiú reményeket, melyek a dolgok rosszra fordulásánál csupán a fájdalmat és a szenvedést szaporítanák.”
Fölmerül a kérdés, hogyan tudjuk finanszírozni a teát, a növények szállítását (melyeket légi úton kell Európába hoznunk, hogy lehetőleg megőrizzék frissességüket), a laborvizsgálatokat, a kutatómunkát stb.
Nos, kutatóink, a biokémikusoktól a sejtkutatókig mind készségesen felajánlották, hogy idejüket és tudásukat díjazás nélkül állítják az ügy szolgálatába.
Hogy az indiánokat ki tudjam fizetni, állami és magánforrásokból adományokat gyűjtöttünk, és amikor ez nem volt elegendő, hitelt vettem fel, melyre garanciaként állatklinikám fennmaradása szolgált. Az őserdei teakeveréket és kiegészítő növényeket természetesen kereskedelmi forgalomban kell árusítani. De már most tudom, hogy nyilvántartott terminális betegeink nagy része sohasem lett volna képes megfizetni olyan árat, melybe a terjesztő nemcsak a költségeket, hanem még némi nyereséget is valószínűleg bekalkulálná.
A terjesztőknek ezért feltételül szabtam, hogy a betegeknek továbbra is olyan áron kell adni a teakeveréket, melyet még mindenki meg tud fizetni. Ez sem nem életidegen, sem nem kegyesen jóakaratú szemlélet. Sokkal inkább emberi kötelesség. Nem is tudom ki tudná, vagy ki merné vállalni a felelősséget azért, ha a páciensek egy bizonyos körének, pénzügyi okokból hirtelen le kellene mondania az étrendről és a teakúráról. (Egyébként a lehetséges terjesztőkkel való minden korábbi tárgyalás ezen a ponton bukott meg.)