Nem volt egyszerű vele találkozni. A titkárnője folyton csak azt ismételgette, hogy a professzor nem szeretné, ha zavarnák. Végül egy ismerős ismerősén keresztül megkaptam a privát fax-számát. Iszonyú nehéz volt írni neki, minden szót kétszer is megfontoltam. Egyrészt a teakúra hatásának leírásával fel akartam kelteni az érdeklődését, másrészt nem akartam, hogy olyan bolond színében tűnjek fel, aki bedőlt egy sarlatánnak. Három hét múlva végre választ kaptam. 1996. július 9-én vár kilenc és fél tizenegy között. Feleségemmel repültünk a professzorhoz Bostonba.
A tudós ember türelmesen hallgatta szavaimat, végül ezt mondta:
– Először is tegyük föl, hogy a teák az ön által vázolt módon segítenek a beteg állapotán. Akkor sem mondhatja meg senki tüzetesebb vizsgálatok nélkül, hogy miért? Egy biztos: a természetben föllelhetők olyan anyagok, melyek sakkban tartják a metasztázisokat és megakadályozzák, hogy daganattá fejlődjenek. Évekkel ezelőtt ilyen anyagra leltem az angiostatinban. Időközben azonban már 13 további proteint tudtam izolálni, melyek az angiostatint erősítő hatással bírnak. És ki tudja, a természetben lehet vagy 100-200 is ilyenekből. Előfordulhatnak növényekben, az emlősállatok vagy emberek testében is termelődhetnek. Hosszú az út, amelyen keresgélünk.
– Jól értem tehát, hogy az angiostatint a prímér tumor állítja elő, hogy ezzel sakkban tartsa az áttéteket? – kérdeztem.
– Igen, így van.
– Azt jelenti ez, hogy ön egy vérminta alapján meg tudja állapítani, hogy a testemben aktivizálódott-e egy primér tumor, melynek meglétéről nekem még fogalmam sincs?
A professzor elmosolyodott.
– Tetszik, amit kérdez. Önmagában véve lehetséges, csakhogy maga nem élné túl a próbát. Nekem ugyanis tíz liter vért kellene levennem, hogy kijelenthessem: „Magának nincs daganata”. Kisebb vérmennyiségnél az angiostatin hiánya még semmire sem lenne bizonyíték. Meggyőződésem azonban, hogy húsz év múlva technikailag majd így válik lehetővé a rák korai felismerése. Akkorra eljutunk valószínűleg arra a szintre, hogy már néhány köbmilliméter vér alapján is pontos diagnózist lehessen felállítani. Gondoljon csak arra, milyen bonyolult volt régen a vércukor-, a terhességi vizsgálat és hasonlók, s milyen hosszú időbe telt a kiértékelésük vércukor-, a terhességi vizsgálat és hasonlók, s milyen hosszú időbe telt a kiértékelők, s milyen hosszú időbe telt a kiértékelésük. Ma már mindez másodpercek kérdése.
A közeljövőben majd így ismerik fel a rákot is kifejlődésének korai szakaszában, ami pedig a gyógyuláshoz igencsak fontos.
Folkman professzorral még hosszasan elbeszélgettem arról: nekem, a laikusnak milyen abszurdnak tűnik, hogy az angiostatint még mindig nem lehet gyógyszerként alkalmazni. Egy szer gyógyászati engedélyezésének azonban törvényi akadályai vannak. A professzor ebbe bár nem minden ellenkezés nélkül – úgy tűnik, belenyugodott. Ehhez a „gátfutáshoz” és annak következményeihez fűzött nézeteinek itt most nincs helye, beszélgetésünk ettől kezdve személyes irányt vett.