A sámánok „gyógyszeres doboza”
Az őserdei indiánoknak a növényekkel való gyógyítás terén szerzett összes tapasztalata azt bizonyítja, hogy őseink minden emberi kultúrában határtalan szorgalommal igyekezték kikutatni táplálékaik gyógyhatását. Talán meglepő, hogy Dél-Amerika indiánjai is ismernek olyan bajokat, melyeket nálunk civilizációs betegségeknek neveznek. Például a rheumát, az aranyeret és a köszvényt. És ezeket a betegségeket ugyanazokkal a növényekkel, vagy növényi kivonatokkal gyógyítják, illetve enyhítik, mint mi, európaiak feltéve, hogy e növények előfordulnak a környezetükben. A fokhagymát vagy a csalánt is ugyanazért a gyógyhatásért becsülik, mint mi.
Az indiánok megtanulták, hogy hasznot húzzanak az őserdőben tenyésző növények hatalmas életerejéből. A tudósok csak most fedezték fel, amit ezek a természeti népek már évezredek óta tudnak: az az erő, ami az erdőóriásokat, Földünkön a legnagyobbakat, életben tartja, nem a talajban van, hanem magában a növényben. Ha tehát a zöld terület egy része leég, hála a hamunak, mint természetes trágyának, a talaj még egy-két évig életet terem, mielőtt teljesen kipusztulna. Az őserdei növényeknek csak megközelítően is teljes lexikonára még bizonyára sokat kell várni. A nagy gyógyszergyártó konszernek most még minden ismeretlen zöldért „fejpénzt” fizetnek, ami ebből a növényfajták sokaságát kínáló régióból származik.
Távol-keleti gyógynövények
A kínaiak hagyományos gyógyászati tudománya ötezer éves tapasztalaton nyugszik. Más kultúráktól eltérően e tudomány tanácsait nagyon komolyan figyelembe veszik napi, életmód- és étkezésbeli szokásaiknál. Testük, lelkük meg is hálálja ezt a figyelmet, amint az az Élelmezésügyi Világszervezet statisztikai összehasonlításaiból évről évre kiderül. A jin és jang (hideg és meleg) ellentétére épülő transzcendentális filozófiájuk alapján már Kr. e. 3000 évvel felismerték, hogy a növények gyógyereje nemcsak az alkotórészek pozitív együtt hatásából, hanem a pozitív és negatív összetevők kölcsönös egymásra hatásából is származhat. Talán évszázadokba is beletelt, mire a kínaiak minden növényt besoroltak a jin vagy a jang kategóriájába. Ám azóta e felismerést könnyedén hasznosítják a napi táplálkozásban. Csupán annyit kell megtenni, hogy egy jin-szerv gyengesége esetén – például a vese – hangsúlyosabbá váljék a jang jellegű táplálkozás. Például úgy, hogy bizonyos zöldségeket csak párolnak, főzés helyett. A kínai őserdőkben barangolva azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy az ott található növények sokfélesége nem hasonlítható az Amazonas vidékén találhatókéhoz. Feltételezem, hogy életerejük sem ér föl az ottaniakéval, hisz tenyésző helyükön enyhébben süt a nap. Másrészt vannak olyan gyógynövények, melyek a Földnek csak ezen a részén teremnek.
Patika a ház körül
Erdőink, mezőink egyes növényeinek alább ismertetésre kerülő gyógyhatása talán lehetővé teszi, hogy velük helyettesítsük az őserdei teakeverék néhány rendkívül nehezen beszerezhető alkotórészét. Kutatásaink jelenlegi állása szerint azonban ez még bizonyosan nem állítható.
Ha azonban csak egyetlen alkalmas összetevőt találnánk, az mindannyiunk számára áldást jelentene. A tea előállítási költsége ugyanis csökkenne, az utánpótlási nehézségek listája pedig jelentősen lerövidülne.
NAGY BOJTORJÁN – Arctium lappa
Compositae (fészkesvirágzatúak) családja
Másfél méteresre is megnövő bojtorjánféle. Egész Kínában, Japánban és Észak-Amerikában, de Európában is tenyészik. Hatással van a tüdőre, a gyomorra, a vesére és a májra. Mivel erősíti a veseműködést, elősegíti a káros anyagok kiválasztódását. Jelentős méregtelenítő hatása van. A bojtorjángyökérből készült kenőcs kedvelt szer hajhullás ellen. A levelek cserzőanyagot és nyomokban illóolajokat tartalmaznak, melyek bizonyítottan jók epe- és vesekövesség ellen. Gyógyításra a gyökeret, a magokat és a leveleket egyaránt felhasználják. Utóbbiakat forrázzák, a gyökerekből főzetet készítenek.
ORBÁNCFŰ (Közönséges orbáncfű) – Guttiferaceae (orbáncfűfélék) családja
Dél-Amerikában és Európában terem. Kettős szárú cserje aranysárga virággal. A belőle készült teát gyomor- és bélfekélyek ellen isszák. Magas vérnyomás, emésztési zavarok, belső, külső vérzések, vese- és epepanaszok esetén is segít. Külsőleg bőrbetegségekre és nehezen gyógyuló sebekre alkalmazzák. Szájöblítőként használ torokgyulladás és fogínysorvadás ellen. A teát gyakran használják antidepresszívumként is.
BORSMENTA – Mentha piperita
Labiaceae (ajakosvirágúak) családja
Guyanában, Surinamban, Peruban, Bolíviában, Brazíliában, Kínában és Európában fordul elő. Asztmára, icterusra (sárgaságra), májelégtelenségre, gyomorfájásra, emésztési zavarokra, görcsökre, elférgesedésre, epe- és vesekólikára, ideges émelygésre, alvászavar- vesekólikára, ideges émelygésre, alvászavarra, hasfájásra, méhkólikára és laryngitisre (gégehurutra) használják. Antiszeptikumként (antibakteriális szerként) és nyálkahártya megbetegedéseknél is alkalmazzák. Leveleiből és virágjából forrázatot készítenek.
GYERMEKLÁNCFŰ – Taraxacum officinale
Compositae (fészkesvirágzatúak) családja
Amazonas államban, Kínában és Európában terem. Étvágytalanság, hepatitis (fertőző májgyulladás), májelégtelenség, epehólyaggyulladás, cukorbetegség, vesegyulladás, lépgyulladás esetén alkalmazzák. Különös jelentősége van a koleszterin- és a húgysavérték csökkentésében, így köszvény és reumatikus fájdalmak ellen is használ. Alkalmazása: diuretikumként (vizelethajtóként) vagy laxativumként (enyhe hashajtóként). Az indiánok a „taraxaco”-t főzelékként is eszik.
FEHÉR FAGYÖNGY (Madárlép) – Viscum album
Loranthaceae (fagyöngyfélék) családja
Kínában és közép-európai vidékeken fordul elé. Vérnyomáscsökkentő, görcsoldó és vérzéscsillapító hatása van. Ízületi bántalmak, érelmeszesedés ellen is használják. Feltűnő immunstimuláló hatása van. Fehér, borsó nagyságú termését, leveleit és leveles ágait hasznosítják.